Hogy lesz ebből (fél) Maraton?

Imádom a tejet. A sajtot. A joghurtot. A kakaót. A túrót. Mindent, ami tejből van.  A kávét is a tej miatt szeretem.

Úgy két hete viszont kiütéses lettem. Mivel orvosokkal dolgozom, elég sok tipp felmerült, végül úgy döntöttem: leteszem a tejet néhány napra. Szójatej, mogyorótej, házi kalács, diéta. Két nap alatt tökéletesen és nyomtalanul múlt el a kiütésem, azóta újra iszom tejet. Nem jött vissza. Halvány fogalmunk sincs, hogy ez mi volt, mindenesetre le kell szokjak a tejről, legalábbis mértékkel inni. (Mondjuk ma egész nap viszket az arcom...)

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy tulajdonképpen nem lenne nagy gond, ha leadnék 3-4 kilót, és akkor a könnyebb testet könnyebb lenne gyorsabban mozgatni. Hátha azzal javul az időm....

Más. Megvolt a laktát küszöb mérésem, csuda jó volt. A végeredmény az, hogy nem csak órát kell alacsony pulzuson tartani, hanem hosszúkat futni (másfél óra körül - legalább, hétvégén lesz kétórás is, lassan felépítve). 125-145 között kell tartanom. Hát meglátjuk, kicsit félek tőle, hogy a lassú csigatempóm még lassabb lesz. De azt mondják megéri. Én meg kitartok. Azt hiszem.

Következő célig nincs egy hónap, bele kell húzni. Jó lenne az az egy órás 10 km.

Vagyis az ismert mondás: Hogyan lehet megenni egy elefántot? Apró falatonként.

Tegnap kaptam egy jó tanácsot egy másik blogon: TÜRELEM. Haha, persze :)

Na jólvan, megígérem, hogy összeszedem magam és nem keseredek el, tudom, hogy most még lassú vagyok, de TUDOM, hogy ha nem adom fel, akkor bizony a pulzuskontroll és a kitartás elég lesz hozzá, hogy lemenjek 6 perc alá. Persze a tudom kevés, el is kell hinni. Tehát most erre gyúrok: hidd el, hogy menni fog. Egy fél éve még abban sem voltam biztos, hogy 10 km-t megállás nélkül fogok lefutni...

Következő versenyig még pont egy hónap. Azalatt rengeteget lehet fejlődni! 

Ugyanazon a blogon olvastam egy bejegyzést az első futásról. Érdemes lesz nekem is leírni, erősíteni, hogy honnan is jöttem.

...az első versenyen

....a szintidőn

....az izomlázon

....a következő nevezésen :)

Szóval vasárnap jön a teljesítményvizsgálat, aztán pedig nincs más hátra, mint egy új edzéstervvel felszerelkezve nekivágni a félmaraton előkészítőnek.

A következő megmérettetés május 18, Coca cola női futógála, szintén 10 km. Most pedig azért jó lenne, ha valóban sikerülne a szintidőmön belülre esni...Még egy hónap addig!

Hát ez is eljött: megvolt az utolsó átmozgató edzés, az új cipő kellően sáros lett, és már csak a pihenés van hátra.

Holnap 10 km, terv: 60 percen belül. Na majd meglássuk... :)

Soha többet nem veszek cipőt. És ez amúgy nyilvánvalóan nem igaz...

Történt, hogy vasárnap elvonultam egy csodacuki cipőért, világosbarna, bőr, kényelmes (persze..) és nagyon drága. De hát, egyszer élünk , megvettem. Ez volt az első hiba.

Hétfő reggel fel is vettem egy nem túl vékony harisnyával (második és harmadik hiba), és eljöttem benne dolgozni (negyedik hiba). A Nyugatitól sétálva már éreztem, hogy ez nem lesz jó, megint elfelejtettem leragasztani előre a sarkamat (ötödik hiba), szóval alig vártam, hogy beérjek és levegyem.

Szerencsére hoztam váltócipőt, abban kibírtam a napot, majd este elmentem TRX-re (sokadik hiba), csak hogy biztosan a maradék bőrt is lenyúzzam a sarkamról.

Akkkkkkkkkora seb lett a sarkamon, mint még sosem. Remek, verseny előtt három héttel úgy lezúzni magam, hogy max a barefoot technikát tanulhatom meg, de edzés ebből nem lesz.

Szerdán a bringáscipőben addig próbáltam elhúzni a kis lábujjacskáimat, hogy begörcsölt az egész talpam...remek érzés két órát tekerni és mosolyogva vezényelni görcsbe állt lábbal...

A tegnapi edzést úgy gondoltam, hogy elnapolom, és lógtam. Vagyis feltett lábbal, csodakrémmel (Neogranormon) bekenve, hátha használ.

ÉS a jó hír: használt. Ma reggel már nem sikítva vettem fel a cipőmet (na jó, csalok: kitaposott, puha edzőcipő), és úgy érzem, hogy kemény vagyok,mint Tarzan talpa (hogy stilszerű legyek...), és ma azértis kimegyek futni. Mondjuk olyan 6-8 km-t.

És a kiscipőm túl szép és drága, hogy a szekrényben porosodjon: májusban abban fogom koptatni Cambridge utcáit (vagy a mezítelen talpamat, ha sokat hősködök...)

Kivételesen nem a vonat, amivel reggelente járok :)

Tehát:

Kutattam, és rengeteg okosat találtam.  A legfontosabb, amit mondjuk eddig is tudtam, hogy a max pulzusom 70-80%-a között kéne fussak edzésen. Ehhez kell egy nyugalmi és egy max pulzust tudni, aztán számolgatni.

Az eredményeim pediglen:

nyugalmi: 54

max: 189

Edzészóna (65-80%): 142-162.

A mai edzésemet még nem teljesen eszerint csináltam, de nagyjából a végeredmény jó lett: 147-es átlag, 162 volt a max. Tehát eddig sem csináltam annyira rosszul... :)

Innentől pedig igyekszem a zónában maradni. Kivéve versenyen, ott fel lehet menni 85%-ig, ami pedig 169. Meglássuk, még van 4 hetem. MÁR CSAK 4 HÉT!

Tudományos alapokra helyezem az edzést: végre megvan a pulzusmérőm! Innentől kezdve elkezdem a neten fellelhető pulzuskontroll irodalmat átrágni, hogy jól összezavarodjak :)

Ma volt a tesztüzem, elvittem Spinningre: átlag 133, max 163. Nem rossz, nem rossz. Majdnem elmentem futni is, de éppencsak annyira fújt a szél, hogy a kocsiajtót is nehezen nyitottam ki, gondoltam nem lenne vidám ha a Dunába belefújna a szél. Persze, azért nem állítanám ,hogy a lustaság nem volt benne. Azért még hiszek benne, hogy holnap már olyan idő lesz, hogy el tudjak menni szaladni. (Hogy milyen naiv vagyok :))

Ahogy olvastam eddig, a 70-80%-os pulzuson kéne fussak. Inkább az alsó felében edzésen, felső részében (akár 85%-ig) versenyen. Ez talán nem a reumás lajhár sebesség :)

Még egy dolog hiányzik ehhez, mégpedig a nyugalmi pulzus. Az okosok azt mondják, hogy reggel mérjem, ébredés után - hát hétköznap nemhogy nem magamtól kelek, de még csak időm se nagyon van. Holnapra odakészítem és remélem összejön...bár elfogyott a kávé ,szóval gyanítom még 10kor is a nyugalmi pulzusom alatt leszek :)

Lassan már röhögök magamon: mindent megmérek, egy halom kütyüvel megyek. Mérem a pulzust, távot, sebességet, időt...kicsit túlzás?

Végre ma pihenőnapom van ma. Rámfér, egy hete nem volt ilyen, minden napra jutott mozgás. Nem feltétlen volt őszinte a mosolyom közben...

Node a ma estét kihasználom a semmittevésre, zenét gyártottam a holnapi órára, aztán most meg ülök. Egyhelyben. És nem rágcsálok meg mindent, amit találok a szekrényben ;)

Jövő héten indul az új edzésprogram, ezt a hetet a pihenésnek szánom.

Így hát, most megyek is, mert sürgős lustálkodni valóm van!

Pénteken bemérnek :)

Mármint a lábamat, megyek a Maratonman-hez, hogy megnézzék, merre dől a lábam...aztán remélem találok valami állati menő cipellőt, amit a hercegem ráadhat a lábamra, hogy aztán boldogan él...futhassak anélkül, hogy utána járókerettel jussak fel az elsőre.

Megöl a kíváncsiság, hogy kell-e nekem stabil cipő, vagy jó a neutrális nagyon rózsaszín jelenlegim.

Megvolt a mai penzum is, 10.76 km. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg túl fogom élni a Vivicittát, már csak az a kérdés, hogy milyen idővel... Ez a mai nem volt rossz, de hát a reumás csiga is kicsit gyorsabb nálam. Mindenesetre a szép időt ki kellett használni :)

Jövő héten indul az új edzésterv, kemény lesz. Node, valamit valamiért :)